Egyre többet halljuk, hogy minél korábban tanulnak a kisgyermekek idegen nyelveket, annál jobb. Ismerek olyan kicsit, aki születése óta megannyi nyelvvel találkozik nap mint nap, tekintve, hogy anyukája magyar, apukája héberül beszél hozzá, a szülők egymással angolul, de Romániában élnek. És láthatóan semmi gondja nincs ezzel.

Más azt mesélte, hogy piciként úgy tanult meg angolul, bár nyilván csak egy szűk szókincset, hogy egész kiskorában a cartoon network angol meséit nézte.
A lényeg, hogy a "dobjuk a mély vízbe" effektus működni látszik. Ha kitesszük őket a nyelvnek, limitek nélkül, és önkéntelenül is hallja autentikus közegében, anyanyelvűektől, előbb-utóbb ráragad.

Ezt ki kell használni, amíg még kicsi, mert idővel ez a képesség tompul. Kutatók szerint max. 4-5 éves korukig kezdjük el egy másik nyelv tanítását. A lényeg, hogy játékosan, mesékkel, mondókákkal, dalokkal, filmekkel, természetes közegben történjen mindez, szabályok nélkül. Meglepő, de állítólag már 6 éves korukban lezárul ez a játszva tanulási időszak, és innentől (a kisiskolás kortól kezdve) az információfelvétel szellemi munkává válik.

Kiemelik még, hogy egy személy, pl. az anya ne beszéljen hozzá felváltva egyszer az egyik, máskor a másik nyelven, mert a gyermek személyhez köti az egyes nyelveket. Fontos, hogy minden nyelvet anyanyelvi szinten halljon, tehát egy magyar apa ne kezdje magától tanítgatni angolra a picit, csak olyan, aki maga is angol anyanyelvű. Mindig legyen egy központi anyanyelve, amire támaszkodhat, de pl. árt, ha a kicsiknek minden szót lefordítunk, hogy megértse.

Magyar szakosoknak konkrétan azt tanítják az eltén, hogy egy felnőtt embernek kb. 25 éves koráig tart az az agyi- vagy nyelvi képessége, amivel úgy-ahogy tökéletesen meg tud tanulni kijetéssel együtt egy idegen nyelvet. Utána már csak a magolás, a rossz kiejtés marad. Megfontolandó.

Nektek van tapasztalatotok?