A két rokon nyelvű nép nagy múltra visszatekintő baráti viszonyára és egyre intenzívebbé váló kapcsolataira való tekintettel szükség van új, az eddigieknél lényegesen alaposabb szótárakra. A Tartui Egyetem magyar szakának 1994-es főszakká válásával egy időben nyilvánvalóvá vált az igény egy magyar–észt nagyszótárra. A szótár összeállításának terve 2001 tavaszán konkretizálódott. A szerkesztők célja kezdettől fogva az volt, hogy a szótár ne csak a kortárs szókészletet tükrözze, hanem terjedelmét tekintve is meghaladja az összes korábbi magyar–észt szójegyzéket.

Egy új szótár összeállítását általában nem a nulláról kezdik, hanem kisebb-nagyobb mértékben a korábban megjelent szótárak szolgálnak a munka kiindulópontjaként. Korábbi magyar–észt szótárként csak a Jakó Géza szerkesztette társalgási szótárakat, valamint Pusztay János és Tiina Rüütmaa magyar–észt szótárát  („Magyar–észt kisszótár". Savaria University Press. Szombathely 1995) említhetjük. 2007-ben jelent meg a Sven-Erik Soosaar szerkesztette magyar–észt kisszótár (“Ilo", Tallinn 2007), amely mintegy 8000 szótári adatot tartalmaz, s azok számára készült, akik éppen elkezdtek magyarul tanulni, illetve akik a magyar nyelvvel munkájuk vagy magyarországi nyaralás során találkoznak.

A most megjelenő magyar–észt szótár az eddigieknél jóval nagyobb terjedelmű és alaposabb, a mai szókincset és kifejezéskészletet dolgozza fel. A szótárban mintegy

42 000 címszó található számos példamondattal és azok fordításával együtt; a magyar címszavakhoz nyelvtani információ is kapcsolódik. A szótárt azoknak az észt olvasóknak szánták, akik már rendelkeznek alapvető ismeretekkel a magyar nyelvről és igényes szövegek olvasásához, illetve azoknak észtre fordításához van szükségük segítségre. De a szótárhiányt figyelembe véve a szerkesztők a szótár készítése során a magyar olvasókra is gondoltak.

A szótár kéziratát a főszerkesztő Tőnu Seilenthal és Anu Nurk (A–Ny), Anu Kippasto (O–Zs), valamint Kirli Ausmees (Ö) állította össze. A szerkesztés kezdeti szakaszában egyetemi hallgatók is segítettek a címszavak és nyelvtani információk számítógépbe vitelében. A szótár nyelvi szerkesztője Paul Kokla és Tóth Viktória volt.

Az “Ungari–eesti sőnaraamat" a tartui hungarológusok mintegy tíz évig tartó közös munkájának eredménye. Az Eesti Keele Sihtasutus (Az Észt Nyelvért Alapítvány) és a Haridus- ja Teadusministeerium (Oktatási és Tudományos Minisztérium) is felismerte e munka fontosságát, és finanszírozta a szerkesztési munkálatokat, valamint a szótár kiadását.