azért jött létre egy blog hogy eloszlassa a mítoszokat a nyelvtanulás nehézségeiről.

hogy nyelvérzék kell hozzá. hogy évekbe telik. hogy csak külfölden tudsz megtanulni anyanyelvi szinten. hogy van olyan hogy anyanyelvi szint -  sok fura hit, miközben felnőttként is tudjuk úgy magunkba szippantani a nyelveket mint gyerek-korunkban az első nyelvet.

kutattam ezt a területet, de ez mindegy is. a legfontosabb hogy tapasztalom a saját nyelvtanulásomban hogy működik egy állapotfüggő elsajátítás, és csak azt veszed észre hogy amire szükséged van egyszer csak használni kezded.

Kezdeném is a legismertebbel:

1. Rain, rain, go away,
Come again another day;
Little (Eszter/Dani stb.) wants to play,
Rain, rain, go away.

Egy másik, dallam nélküli:

2. It’s raining, it’s pouring.
The old man is snoring.
He went to bed and bumped his head
and couldn’t get up in the morning.

A pókocskás is nagy kedvencünk, nagyon szeretik a kicsik mutogatni a kis kezeikkel:

3.

Jöjjenek tehát a leges- legalapvetőbb városi helyszínek magyar-spanyol, illetve spanyol-magyar fordításban, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen fellapozgatni a zsebszótárat, ami talán épp nincs is nálunk.

Én is tanultam régebben zenére, amolyan ráhangolódásképp jó volt - persze szigorúan vokáltól vagy emberi szövegtől mentes! - zenét hallgatni, miközben nyaltam be az újabb szavakat. Azt akkor még nem is gondoltam, hogy ezzel esetleg még jót is teszek magamnak :)

Most olvastam ugyanis, hogy a Northwestern University kutatóinak áttekintő elemzése szerint a hangszeres zenélés előnnyel jár számos más kommunikációs készséget tekintve is, beleértve a nyelvet, beszédet, memóriát, figyelmet.

Köszönöm! - Gracias!   
Nagyon köszönöm!  - Muchas gracias!   
Nincs mit. - No hay de qué / De nada.   
Köszönöm, nem. - No, gracias.   
Bocsánat. - Perdón.   
Bocsásson meg! - Perdóneme / Discúlpeme.   
Sajnálom. - Lo siento.   
Nagyon sajnálom. - Lo siento mucho.   
Nem számít.

Hiszen minden társalgás kezdete az, hogy egy köszönéssel megnyitjuk a kapukat. Oké, de hogyan tegyük ezt a világ második leggyakrabban használt nyelvén, amit  közel 400 millióan beszélnek? Hát így!

A program, amit felöleltek, a Leonardo da Vinci innováció transzfer projektje, amit az Isztambuli Fővárosi Önkormányzat Ifjúsági és Sport Igazgatósága dolgozott ki. Eddig egy kérdőíves kutatást csináltak csak meg a projekt résztvevői, aminek kiértékelését török és cseh szakemberekkel vállvetve történt.

És nem csak azért mondom ezt, mert a magyar szinkron általában bődületesen rossz. Pedig az: sokszor nem képes átadni a lényegi mondandót, a finom árnyalatokat, sőt, néha totál elcsúsznak a jelentést illetően (és akkor még a stúdió kongásáról, az affektáló szinkronszínészekről nem is beszéltünk, de talán jobb is).